Magyar táncok

„A színház épp olyan, mint az élet, csak jobbak a fények!” – mondja az elgondolkodtató vígjátékban Edward DuPre, a hetvenes színházi legenda, s pontosan erről szól a Végszó, amelyben nem a színház tart tükröt az életnek, hanem az élet a színháznak.

Az írósztár, Benjamin Rubin és a feltörekvő fiatal szerző, akit „nemzedéke hangjának” tartanak, Marton Wegner egy lelakott villában találkoznak – írói mentorprogram keretében. Rubinnak az lenne a feladata, hogy mentorként terelgesse kollégáját. Csakhogy az irodalmi eszmecsere elég gyorsan kakasviadallá fajul – művészetről és a művészekről, valamint a hírnév tartósságáról.